KENÉZLŐ HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA
Cím:
3955 Kenézlő, Nagyváradi u. 16.
Telefon: +36 47 344 043
Lelkész: Elek Gabriella
Hazánk területén a református egyház történetének kiindulópontját nem lehet
pontosan meghatározni. A luther felléptével 1517-ben megindult a reformáció,
pár év múlva hazánkba is átterjedt. A nemesek védelme alatt gyorsan tört előre
az új evangéliumi hit, hogy a reformáció után egész Szabolcs megye területén
már alig volt római katolikus plébánia. A 18. század elején 114 helység volt,
ahol a református lelkipásztor működött és az ekkori időben már működött Kenézlőn
is az egyház. Megalakulása után az egyház szűkös anyagi viszonyok között volt.
Fő jövedelmi forrásuk a tized volt, amit felváltott az adó. A nyugtalan idők,
háborús pusztítások és a vallásos üldözések következtében általánossá lett a
nyomorúság. Váltakozó anyagi körülmények között is megmaradt a református egyház
a mai napig. Feljegyzés szerint az egyházközösség alapíttatott 1627-ben. Hozzátartozott
1893-ig Viss község is. Az első lelkész Pacsoli János volt. Az egyháznak toronynélküli
temploma volt, a középkori templomot a reformáció elterjedésével használatba
vette a reformált gyülekezet, majd az épület használhatatlansága miatt fatemplomot
építettek, mely már 1699-ben állott, mellette haranglábbal. A templom 1812-re
elavult, így annak lebontása után 1812-1813-ban kőtemplomot építettek. Az egyháznak
jótevője volt Bay László és neje Jakabfalvi Zsuzsanna. Kriptájuk a templom padlózata
alatt van. Anyagilag sokat adtak az egyháznak, többek között két haranggal is
megadományozták. A templom mellett épült a tanítói lakás és iskola, melybe 10-20
gyermek járt. 1773-ban Paragdi Mihály, 1774-78-ban Melegh József volt a tanító.
Ez időtől 1900-ig az iskolának 23 tanítója volt. A legutolsó Nagy Béla az iskola
államosításáig, kik az akkori vallási szellemben nevelték a tanulókat. A 19.
században öt osztályos volt az iskolai oktatás. Nagy része kántor-tanító volt,
kik értettek a zenéhez és az énekhez, így énekkara lett az Egyháznak 1893-ban.
A megalapítója Hegedűs János volt. Az énekkar célja az egyházközösség emelése.
Az egyháznak 1700-ban 320, 1889-ben 445 tagja volt. Az úrvacsorához volt 1896-ban
két darab aranyozott kelyhe, szintén az évből egy darab aranyozott kehely e
felírással: „Hivek adománya”. Az egyházi emberek sokat törődtek az emberek vallási
nevelésével, a kultúrának terjesztői voltak. Már 1772-től vezettek a születésekről,
házasságokról és a halálozásokról pontos feljegyzést. A szószék 1926-ban készült,
Tóth Béla vencsellői kőművesmester készítette. Alja, lépcsőzete, mellvédje faragott
homokkő. A szószék feletti koronát 1926-ban Szitár Ferenc vencsellői asztalosmester
készítette fenyődeszkából. Négyzet alapú csapott gúla, alsó szélein fűrészelt
díszítéssel. Közepén szőlőfürt és búzakalász. Az Úrasztala 1913-ból való, készítője
Kiss Ferenc balsai kovácsmester. A Mózes-széket és a padokat Szabó Károly és
ifj. Nyiri István kenézlői asztalosmesterek készítették 1926-ban. Az egyházi
élet nagyban hozzájárult az emberi lelkek kialakításához az Istenben való hit
megszilárdításában. A lelkészek az emberi szeretetet, megbecsülést, a túlvilágban
való hitet hirdették. A bibliában megírtak megismerésére törekedtek s így megalakultak
külön a fiú, külön a leány nőegyletek és a vasárnapi iskola is. 1899-ben újjá
épült a tanítói lakás a tanteremmel. Mivel a meglévő templomnak, mely kőből
épült, nem volt tornya, ezért 1926-ban tornyot építettek és a templomot is felújították.
A földreform következtében a lelkészek részére kimértek 20, a kántor-tanító
részére 15 hold földet. Díjlevéllel rendelkezett az egyház, melyben megtalálható:
Mennyi járandóságot kaptak a lelkészek természetben a hívektől. Így gondtalanul
működött az egyház. A faluban nem volt gyűlölködés, nem volt hatalomra törés
a lelkészek között. Az egyházak megegyeztek egymással. A falu lakossága rendszeresen
járt az istentiszteletre és minden gyermek a hittanórákra. A vegyes házasság
nem volt tiltva. A háború után mint más községekben a régi hit életnek vége
lett. Különösen az államosítás után a templomba járók száma csökkent, a hitoktatás
sem ment, különösen akkor, amikor a lelkész is elment a faluból és a sok szigorítás
a vallási élettel szemben erősödött. A templom áll, a parochiát újjáépítették,
azonban sok idő kell ahhoz, hogy ismét úgy virágozzon az egyházi élet, mint
a háború előtt.
© 2003-2023 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum